Kezdésként
hadd jegyezzem meg, hogy szaloncukrot manapság csakis Magyarországon állítanak
elő. A kezdetekben ez egészem másképp volt. A Karácsony egyik legfontosabb
kelléke Németországból származik, csakúgy, mint a karácsonyfa. Hazánkban a XIX.
század közepe tájékán jelent meg, felváltva a korábbi karácsonyfadíszeket,
amelyek gyümölcsök, mézes sütemények és kivágott díszes papírmasék voltak. Az
édesség neve a német salonzuckerl elnevezésből ered, így tehát nem meglepő hogy
a kor híres írója, Jókai Mór is szalonczukkedli néven említi. Eleinte egyszerű
cukorkaféleségeket és csoki golyócskákat burkoltak selyempapírba majd később
sztaniolba. Olyan édességről van szó, amely szinte jelképpé vált hazánkban és
nincs olyan magyar ember, aki ne venne legalább néhány szemet, ha már fát állít.
És hogy ráaggatja-e? Talán. Ami biztos, hogy a nagymamám a fa alá is tett, hogy
ne a fáról csenjük le ezt a nemes édességet, amikor épp elfordította a fejét.
Jagos István Róbert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése